|
|
"A tűznek is ellenértéke minden, és a tűz mindennek az ellenértéke, ahogy az aranyé a vagyon és a vagyoné az arany."
Hérakleitosz
A tűz áldás és átok egyszerre
A tűz elleni védekezés igénye vélhetően már a civilizáció kezdetén felmerült.
A tudatos tevékenység a városias településformák létrejöttével kezdődött. A tűzvédelem hajnalán természetesen a keletkezett tüzek oltása volt a legfontosabb cél, és csak részlegesen gondoskodtak arról, hogy a tüzek keletkezését, tovább terjedését megakadályozzák.
Hihetetlen találékonyságról tettek tanúbizonyságot régi idők iparosai, amit a tűzoltótechnika kialakulása és fejlődése jelzett.
Mai szemmel rémisztő belegondolni mennyire kiszolgáltatottak voltak az ókori, középkori települések a pusztító elemmel szemben.
Az évszázadok során számtalan tűzvész hívta fel a figyelmet arra, hogy a tűz ellen védekezni kell.
Ha nem tesszük, emberek tesi épsége, élete, az anyagi javak biztonsága, néha egész települések kerülhetnek veszélybe.
Fontosabb cikkek
* * *
* * *
|
|
| Szent Flórián |
Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójának" alakját. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.
Cesiaban (a mai Felső-Ausztria területén) született a III. század második felében Diocletianus császár uralkodása idején lépett be légiósként a római hadseregbe, ahol tehetsége, bátorsága révén gyorsan haladt előre a katonai pályán, rövidesen a Caecia erőd parancsnoka lett. A legenda szerint az erődben hatalmas tűzvész pusztított, amit Flórián - szinte kilátástalan helyzetből - megfékezett. Katonái, kiket a legszörnyűbb tűzhaláltól mentett meg, Flórián emberfeletti, isteni erejének tulajdonították a tűzvész elmúltát s hírét szájról szájra adva, megszületett a Flórián-legenda.
A keresztényüldözés idején Flórián igazságérzete, emberségessége fellázadt az Aquiliniusz prefektura kegyetlenkedései ellen. Börtönben sínylődő 40 társa mellé állt, magát ő is kereszténynek vallva. Amikor megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kegyetlenül megkorbácsolták, majd a császár parancsára 304. május 4-én kővel a nyakában az Enns fo1yóba vetették.
A ránk maradt írásos emlékek szerint holtteste fennakadt egy sziklán, sas vigyázott rá, mígnem egy Valéria nevezetű keresztény asszony rátalált, kocsijába rejtve elvitte Lorchba és tisztességgel eltemettette.
A lorchi Szent Flórián sír felett ma az Ágoston rendi szerzetesek kolostora emelkedik.
Kultusza elsősorban Felső-Ausztriában, Tirolban, Bajorországban terjedt el, de nagy tiszteletnek örvend Lengyelországban - főként Krakkóban - s hazánkban is. Ereklyéi Bolognába is eljutottak.
Mert folyóban halt mártírhalált, a középkorban az árvizek elleni védszentként is tisztelték.
A tűzvészek ellen védő Szent Flórián alakja a XV. század végén vált közismertté. Magyarországi ábrázolásainak kezdete is erre az időszakra tehető, főként a német ajkú területeken. A XVII. században a nagyszámú osztrák és német bevándorlás hatására hazánkban csaknem mindenütt megelevenedett a Flórián-kultusz.
Flórián napját - Május 4-ét - a tűzoltók ma is a személye előtti főhajtással tartják nyilván, hiszen az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit és a hagyományokhoz való ragaszkodás.
|
|
|
Valahol egy kicsit mind a kettő tűzoltás. ...
...
...