Búcsúdal Jéghideg az érzés, mi szívem elöntötte Fagy költözött ölelésünk közepébe Sajog bele lelkem és minden érző ízem Bűneimért teáltalad, úgy is megbűnhődném Fénylő napot bánatom fátyla borítja be Felkelni már nincs több kedvem, ebbe az életbe. Családommal, mikor érdeklőn szembenézek, Pillantásom fényei fátyolos messzeségbe tűnének Rettegék, mikor érzem, családom itt kell hagynom Fájdalom, ha szerelmünk ereje ily mulandó Szabadulást bánatomtól, életemben nem remélek Ki vagyok én szolgáltatva Istenemnek kegyének. Szépségedet, mikor önfeledten nézem, Megfogná és szorítaná kezed, az én kezem Kezed kezembe simulva, számmal nyakadat csókolva Csak állunk némán érzelmektől ..