Te már nem élsz, mégis Sokszor gondolok Rád. Könnyek között kábultan Borulnék nyakadba, Hogy elsírjam fájdalmam. Átölelnélek karjaimmal Édes jó Anyám…. Ki ugyan világra hozott, De felnevelni, szeretni, Sajnos nem tudott! Kerestelek volna, De nem tehettem meg, Segítettem volna, Nekem sem segítettek. Mélabúsan meredeztem, Az Urat kérve esedeztem. Felnőttem, de elmúlt minden, Érzéseimbe temetkeztem, Sírva ugyan s erőm megfeszítve Lettem Neked most a Mindened. Esténként imáimba Belefoglallak sírva. Sajnálom, tényleg nem ismertelek, Ennek ellenére: Olyan nagyon szeretlek! Magamhoz szorítanálak, Hogy féltő karjaimban ..