Az álmot ismét a valóságnak kell követnie. (...) Ha összehasonlítja a valóságos lét fájdalmait a mesterséges lét gyönyöreivel, sohasem kíván többé élni, csak örökké álmodni. Amikor azután elhagyja a saját külön világát a második világért, úgy fog rémleni önnek, mintha a nápolyi tavaszból a lappföldi télbe kerülne, úgy érzi majd, hogy elhagyta a paradicsomot a földért, az eget a pokolért.
Alexandre Dumas
Sathya Sai Baba azt tanítja, hogy az ember alaptermészete Isteni, és az élet fő célja az, hogy az ember ezt felismerje. Ez az önmegvalósítás azonban csak úgy érhető el, ha erkölcsösen élünk, önzetlen segítséget nyújtunk minden halandónak, különösen a leginkább rászorulóknak, és kifejlesztjük magunkban a szeretetet és tiszteletet minden élölény iránt. A vallások egységének megteremtésére újra és újra kihangsúlyozza azokat a fontos alapelveket, amik az összes világvallás alapjai: IGAZSÁG, ERKÖLCS, BÉKE, SZERETETET és ERŐSZAK-NÉLKÜLISÉG. Arra ösztönöz bennünket, hogy mindennapjainkban gyakoroljuk ezeket az emberi értékeket, s ehhez saját életével állít elénk lelkesítö példát.
"Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeken megyünk keresztül, hanem spirituális lények, akik az emberi létezés élményén haladnak át." /Maharishi Mahesh Yogi/
Az elmosódó határok Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között. Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: ,,ez is én vagyok”; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: ,,ez is én vagyok”; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: ,,ez is én vagyok”. Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány./ Weöres Sándor - A Teljesség felé

















