Mabuni sensei a két stílus összekapcsolásán túl kiegészítette azt egy módszertani, tudományos és logikai alappal. Az általa létrehozott irányzat nem két különböző stílus összekeverése, hanem két egymástól igen eltérő irányzatnak a harmonikus összekapcsolása, amiben a lágy kiegészíti a keményet, az egyenes és köríves mozgás összhangban, és nem ellentétben áll egymással. A Shito-Ryu iskola a küzdőtávolság tekintetében középen áll a Shotokan és a Gojo-Ryu között, és az állások is ezt tükrözik, se nem mélyek, se nem túl magasak. Gyakran a védekezés és támadás egy időben történik, nem különálló mozdulatokkal, hanem folyamatos mozgással, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli.

    Technikai repertoárja a karate ágazatok között a legnagyobb, mind a Shuri-te, mind a Naha-Te elemeit magába foglalja. A végrehajtott technikák mentesek a díszítésektől, a felesleges mozdulatoktól, minden elem a hatásosságot szolgálja.

   Az iskola széles és mély gyökereinek köszönhetően nagyon sok formagyakorlatot tartalmaz, amit tanulói sok éven át, gyakorolhatnak. Köztük megtalálhatók az erőteljes Shuri-Te katák, a keménységet és lágyságot ötvöző Naha-Te katák és az elegáns Fehér Daru katák.
   Kenwa Mabuni szellemisége szerint a tanulók önmagunk tökéletesítésére törekszenek a harcművészet segítségével.Kenwa Mabuni leghíresebb tanítványai: Manzo Iwata és Kenei Mabuni (shitokai), Teruo Hayashi (Hayashi-Ha shito-ryu), Ryuho Sakagami (itosu kai), Choriji Tani (Tani-ha shito-ryu, kofu kan shukokai), Takamusa Tomoyori (kenyu kai), Masaru Watanabo (seiki-kai), Yuki-Mori Kuniba (seishin-kai), Masaru Sawayama (nipon kempo).
Mabuni sensei halála váratlanul, 1952. május 23.-án, 63 éves korában következett be.

                     Alakjai:

Mabuni Kenei
Mabuni Kenei, Mabuni Kenwa első szülött fia, aki jelenleg a Shito Ryu vezető nagymestere, 1918 február 13-án született Okinawán, Shuri városában, Mabuni Kenwa 3 gyermeke közül elsőként. Kora gyermekkorától kezdve folyamatosan részesült édesapja személyes tanításában.


Együtt edzett Motobu Choki-val, Moden Yabiku-val, Funakoshi Gichinnel (Shotokan) és Miyagi Chogunnal (Gojo-ryu). Ő az utolsó élő személy, aki ismerte a négy fő karate stílus alapítóját személyesen is. Személyesen tanította Fujita Seiko is, az utolsó ninja mester, aki a házukban lakott.
1952 május 23-án Mabuni Kenwa váratlan halála után apja örökébe lépett, és a stílus második nagymestere (Ni daime soke) lett. A mai napig aktívan részt vesz az oktatásban.

        Forrás :    Dr. Ujvári Miklós - A délkelet-ázsiai harci művészetek

                        Karate szakszavak és magyarázatuk

    A kata (型, jelentése „forma”) a japán harcművészetek és küzdősportok - mint például (aikidó, iaidó, dzsódó, dzsúdó, dzsúdzsucu, karate, kendó, ninjutsu) - formagyakorlatait jelenti.Egyes stílusokban, pl. az Anazava Rjú Naginata-Dóban kotó (japánul "koto"). A stílusok java része számtalan katát tartalmaz, de van néhány amelyikben egyetlen sincs, vagy csak néhány.

   Kínai stílusokban a megfelelője többnyire a "taó", a koreaiakban pedig a "tull".Ez egyfajta mozdulatsor, harc a képzeletbeli ellenfelünkkel, vagy csak egy alap mozdulatsor (vágások, ütések, rúgások, elmozgások, állások/testtartások) sorozata. Ezen katák java része a stílusokban előre meghatározott. A stílusok java részében a katák teljesen kötöttek, nem lehet rajtuk módosítani, míg némelyikben csak kezdő szinten tanítják a katát úgy ahogy az le van írva a stílus tekercseiben, majd utána rögtön rátérnek annak a módosítására és a szabad variációk létrehozására - ez a henka.

Shitoryu Karate-do Katák

   A budó (武道, rómadzsi írással budō, "a harcos útja") japán kifejezés a harcművészetekre, legfőképpen a szamurájok osztályának harcművészeteit jelöli (kendzsucu, iaidzsucu, jaridzsucu, naginatadzsucu, kjúdzsucu, dzsiu-dzsicu, stb.). A budót tanuló személyt japánul budókának nevezik.

        1. Jelentése

   Gyakorló hely, gyakorló közeg, a harc célja, a harcművészet célja, maga a harcművészet, a harc és 'dódzsó' szabályai, de legfőképpen az adott személy harcművészet tanulásának és gyakorlásának útja és célja.

   Maga az íráslej összetett, és a budó egy mélyebb értelmezését hordozza magában. Az első írásjel a bu 武 , ami alapvetően harcost jelent. De ez az írásjel is két részből áll, a 戈 (ka, hoko) jelentése lándzsa, a 止 (shi, tomaru, ashi, tomeru, yameru) jelentése megállítani, eredeti jelentésében láb (ashi). Így a bu 武 eredeti jelentése "egy gyalogos férfi/ember lándzsával", míg a mai jelentése "megállítani a fegyvert", "megállítani az erőszakot". A második írásjel a dó 道 (tō, michi, iu, michibiku), a jelentése pedig ösvény, út, utca, eljárás, metódus, egy cselkvés módja. Így a budó kifejezés mélyebb értelmezése "a fegyver/erőszak megállításának útja/módja".

   A budó egy olyan út amely az önfejlesztést a technikák gyakorlati megvalósítása elé helyezi. Arra való hogy egy tökéletes, megvilágosodott személlyé fejlesszen. Ez, ha úgy tetszik, a lélek tökéletesítése testgyakorlatok által. 

         2. A harcművészet elsajátítása

   A harcművész valamilyen céllal kezdi a küzdelem elsajátításához szükséges harci rendszer megtanulását. Ez sok esetben a családi és közösségi hagyomány folytatása volt, amit nem is a személy, hanem a családja "határozott el". (nem volt sok választása).

   A "budo"-ja, formálisan ez maradt a harcosnak, követni a harcos hagyományt. Azonban bizonyos személyek saját - vagy tanult - eszmerendszer alapján a küzdelem a győzelem életfilozófiáját a lét filozófiájával társították. Így az adott, mind harcban mind gondolkodásban magasan kvalifikált személy életében komoly szerepet kapott a budo.

   Profán helyzetben a budo csupán egy jöttment túlélési szándéka, kevés verekedési tapasztalattal. De lehet egy komoly hagyományokkal és szertartásokkal teli filozófiai eszmerendszere egy egész shaolin kolostornak. (Ha ragaszkodunk a japán példához: ~ szamuráj klánnak)

   Ma amikor tulajdonképpen mindenki a maga elhatározásából tanul valamilyen harcművészetet, a cél amivel megkezdi a tanulmányait maga a budo útjának első lépése. Ha a tanulóból mester lesz és tanítani kezd, már komolyabb szellemi szintre kell hogy emelkedjen a harcművészethez való viszonyulása.

    Dódzsó

   A dódzsó (vagy néha dozsó, nyugaton dojo, japánul dōjō) az edzőterem elnevezése a japán harcművészetekben.

   Szó szerinti fordításban az "út követésére szolgáló hely", "a megvilágosodás útja/helye".Hagyományos japán edzőterem, ahol a búdót oktatják. Lényeges, hogy a dódzsóban búdót oktatnak. A dódzsó általában egy épület vagy egy terem, de lehet akár egy mező vagy egy erdei tisztás is. A köznapi nyelvben a tornateremre is hivatkoznak dódzsóként.

     Szenszei

   A szenszei (先生, nyugaton sensei, magyarul lehet szenszej is) japán szó, az általánosan elfogadott és használt jelentése mester. Legelterjedtebben a harcművészetek és küzdősportok kapcsán találkozhatunk velük, de a japán hétköznapokban sokkal általánosabb, például a tanárokat is szenszeinek szólítják, és akár még a náluk idősebbeket is.

   A valódi jelentése és használata ennél sokkal összetettebb. Inkább úgy fordítható hogy "aki korábban született", de itt nem születési dátumot kell érteni, hanem azt hogy az adott stílusban hamarabb született, hamarabb kezdett tanulni valaki. De ez még ekkor is egy tiszteletbeli megszólítás, nem kötelező érvényű, bár ma már ez a mélyebb jelentés háttérbe szorult, és mindenki szenszei aki fekete öves (egyes stílusokban ez egy adott mesterfokozathoz is kötve van, pl. karatéban 3. danhoz), függetlenül attól hogy tanít-e vagy sem.

     Szoke

   A szoke (japánul soke) alapvetően nagymestert vagy stílusvezető mestert jelenti a japán harcművészeti stílusokban (de nem mindegyikben használják).Eredetileg a kereskedőházak ügyvezető igazgatóját, vezetőjét, vagy mai szóhasználattal élve esetleg topmenedzserét hívták szokénak.

 
          forrás :   Wapedia-Wiki