1. Sosai Masutatsu Oyama élete

   A kyokushin karate atya, Oyama Masutatsu, született nevén Cshö Jongi 1923. július 23-án született Koreában, a Japán megszállás időszakában. Fiatal gyermekként Ójama kínai, illetve koreai kempót tanult. 1938-ban emigrált Japánba, és ott dzsúdót, illetve okinavai karatét tanult Funakosi Gicsitől. Mindkét stílusban danos mesterfokozatot ért el: megszerezte a 4. dant Judóban, illetve a 2. dant Karatéban. Másik mestere Josida Kotaro volt, aki egy híres Daito-ryu jujutsu/Yanagi-ryu Aiki-jujutsu mester volt. Oyama mesterétől, Kotaro-tól megszerezte a Menkyo Kaiden rangot - egy régebbi fajtájú rangfokozatot - egy tekercs formájában, mely elismerte mesteriségét.

   Ekkor vette fel a Masutatsu Oyama japán nevét is: mentora, a jól ismert National Diet tag tanácsára; a mester a továbbiakban élete végéig ezt a nevet használta. A második világháború után Oyama Goju Ryu karatét tanult, egy koreai mester keze alatt (So Nei Chu), aki dojot futattot Tokyoban; ebben a stílusban a nyolc dant szerezte meg. Ebben az időben Oyama elvonult egy hegyre, ahol minden civilizációtól elszakadva élt: összesen három évet töltött ott, és a kemény edzésekek alatt - melyeket magának tartott - megedzette testét és lelkét: három évet töltött el a hegyen, ez egy aszkéta tradíció volt a nagy Japán harcosok között évszázadok óta. Ezen idő alatt fejlesztette ki saját stílusát, melyet később kjokusin néven ismert meg a világ.

   Később, a korai ötvenes években Oyama az Egyesült Államokba utazott, ahol is 32 államot látogatott meg: demonstálta karatéja erejét mindenki ellen, aki ki állt ellene.

   1953-ban nyitotta meg saját karate dojoját, az Oyama dojot, Tokióban; de ezzel nem hagyta el világkörüli útjait, és puszta kezes karate bemutatóit - ezeket szerte Japánban is megtartotta. Az első dojoja egy megüresedett telek volt Tokyoban, Mejiroban. 1956-ban Oyama átköltöztette dojóját egy balett stúdió termébe, mely a Rikkyo Egyetemhez tartozott. Oyama edzései hamar egy kemény, intenzív és praktikus stílus hírnevét keltették, melyet kjokusinnak 1957-ben neveztek el. Ahogy a dojo hírneve nőtt, több és több tanulót vonzott az új stílus, és így a kjokusin karatét művelők száma megnőtt.

   1964-ben Oyama elköltöztette a dojot egy új épületbe, mely ezentúl a Honbu néven lett ismert (a honbu központot jelent japánul). Oyama ekkor hivatalosan is megalapította a „International Karate Organization Kyokushinkaikan” szervezetet (Nemzetközi Kjokusin Karate Szervezet), az IKO-t. A Honbu mai napig is a kjokusin karate székhelye.

 
           Forrás : Wapedia-Wiki

Jelentése:
Wado: 1. A béke útja, a harmónia útja; 2. Japán út.
wa: harmónia, nyugalom, béke - Showa kor
do: út
ryu: iskola, irányzat
               kai: szövetség


                       Leírás:
    A wado irányzat, a "Béke Útja" kilenc alapkatára épül, és sok jujutsu dobáselemet és lerántást tartalmaz. A Shotokan irányzatnál mozgékonyabb, mivel több elhajlással, testcsavarodással, ellépéssel történő védés található benne. A legnagyobb szerepet a helyes távolságtartásnak és a jó időzítésnek tulajdonította az alapító. Az ütéseknél a védekezés és támadás sokszor azonos, folyamatos mozgás, ami a küzdelmi hatékonyságot növeli. Otsuka mester szerint a Wado-Ryu elsődlegesen szellemi fegyelem. Számára a "ten-chi-jin, ri-do"-t (menny-föld-ember, legfőbb út) harmonikus egységként kell tisztelni és keresni a szigorú magatartás és a fáradhatatlan odaadás által.

   A Wado-ryu Otsuka Hironori által alapított modern karate iskola. Ötvözi az Akiyama által több emberöltővel ezelőtt létrehozott Shinto Yoshin Ryu Ju-jitsu Kempo-t és az okinawai karatét. Ez egy sajátos életforma, amely a mindennapos gyakorlással jól szolgálja a fizikai és szellemi cselekvőképesség tökéletes kialakulását és egyben lehetséges út az egészség tudatos megőrzéséhez. Ezt a stílust három fő jellemzőjével együtt szokták emlegetni:

                        - go no sen - hárítás utáni ellenakció
                  - sen no sen - az ellenfél megelőzése
                  - taisabaki - kitéréssel egybekötött együtemű ellentámadás

Történet:
Otsuka Hironori mester, a Wado-Ryu megalapítója Shimodatéban, Ibaragi prefektúrában született 1892-ben. A négy gyerek közül a másodszülött Otsuka szívesen hallgatta anyja nagybátyját, egy szamuráj harcost, aki izgalmas mesékkel keltette föl a gyerek érdeklődését a harcművészetek iránt. Hatévesen Otsukát beíratták Shizaburo Nakayamához, a Shinto Yoshin Ryu iskolába.

   29 évesen, befejezve tanulmányait, elnyerte az iskola legmagasabb fokozatát, megkapta a menkyo kaydent (minden ismeret elsajátítását tanúsító irat) és mestere helyébe lépett. 1922 júliusában Otsuka mester megkezdte az Okinawai Tode (karate) tanulását. Tanulmányai alatt alkalmazni kezdte a jujitsuból tanultakat, az atemi tehnikákat, amivel megváltoztatta a karate tehnikákat és saját karate stílust hozott létre.

   Véleménye szerint a katák gyakorlásánál fontosabbak a páros gyakorlatok, ezért saját elképzelései szerint kialakította a Yakusoku Kumite-ket. Ezek kötött jellegű páros harci gyakorlatok voltak, melyeket Otsuka tanítványaival, követőivel rendszeresen gyakoroltatott.

   Otsuka 1929-ben a főként a Shindo Yoshinryu Jiu Jitsu Kempo és a Shotokan karate technikák vegyítéséből létre hozta a későbbiekben Wado-ryu néven ismertté vált stílust (a wado-ryu stílusban ugyanakkor megtalálhatók még más iskolák, pl. a Shinkage Ryu és a Toda Ryu kardforgatótechnikái is). A legjobb technikák vegyítése természetes mozdulatokat eredményezett, mint a víz folyása.

   1934 májusában, 43 évesen, Otsuka megalapította a Wado-Ryu Karate-Jutsu és Wado-Ryu jujutsu kenpót, beleolvasztva az Okinawai karatét a tradicionális jujutsu iskolákba. Ezután Otsuka nagymester hivatalosan is elkezdte tanítani stílusát. Az új iskolát Dai Nippon Karatedo Shinko Klubnak nevezte el.  

1938 májusában rendeztek egy ünnepséget, ahol a harcművészetek létrehozóira emlékeztek. Ezen a fesztiválon a Butokukai megkérte a tagcsoportokat, hogy nevezzék meg alapítójukat és a stílus vagy iskola hivatalos nevét. Otsuka a 'Shinshu Wado Ryu Karate Jutsu'-t regisztráltatta. Ebben az időben kezdték a karate stílusokat egyenrangúnak tekinteni más japán küzdősportokkal. Addig csak a senseiek neve alapján azonosították őket.

1966. április 21-én a császár kitüntette Otsukát a Kun-Go-To rendfokozattal és a Soko-Kyokujitsu-Sho éremmel, azért az erőfeszítéséért, amit a harcmüvészet terjesztéséért tett.

   1972. október 9-én a Nemzetközi Harcművészeti Szövetség, Kokusai Budo In, Higashikuni elnökletével, kinevezte Otsukát az első Kiváló Harcművésznek a Karate-do-ban elért 10. Dan miatt, ami hasonló státus, mint amit Kyuzo Mifune kapott Judoból és Hakuko Nakayama elért Kendóból.

   A Wado-Ryu Jujutsu Kenpo a béke és harmónia megvalósítását tűzte zászlajára. Hironori Otsuka költészetében arra tanított: az, hogy gyakoroljuk a harcművészetet nem kizárólag a harcon keresztül vezet, hanem a békén és a harmónián. Ez az út, a stílus gyakorlásának a célja a béke és harmónia elérése, amit sokkal bonyolultabb elérni, mint az erőszakkal kivívott győzelmet. Törekednünk kell a legyőzhetetlenségre, egészséges test kialakítására ugyanúgy, mint a magas értelmi színvonalra azzal a céllal, hogy megvalósítsuk a béke és harmónia ideálját, amire szüksége van a mai világnak.

1981. november 20-án lemondott a Nagymesteri posztról és kinevezte idősebb fiát, Otsuka Jiro-t, második Nagymesternek (Otsuka Hironori II).1982. Január 29-én hunyt el, 90 évesen.

                                                                         Shotokan

                             A Shotokan jelentése:

                      A Shotokan karate kialakulása:

Funakoshi az 1900 évektől kezdve oktatta is az általa karaténak nevezet harcművészetet Okinawán, ahol ekkor már nem volt tiltott a küzdőművészetek gyakorlása. A japán-okinawai viszony fokozatosan konszolidálódott, és

            A stílus jellegzetességei

                            Forrás  :   Budo Magazin